info@sosealapitvany.hu

A 2011 karácsonyi sok kicsi ismételten nehéz helyzetű családok, gyerekek mellé szeretne odaállni, akik egyre jobban leszakadnak, egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdenek. Idei együttműködő partnerünk a Menedékház Alapítvány lesz, akik 2005-ös alapításuk óta küzdenek az elszegényedés, a talajvesztés, a lakhatási nehézségek és a hajléktalanság ellen, nem pusztán szociális szolgáltatások nyújtásával és különböző intézmények működtetésével, de arra is figyelmet fordítanak, hogy sikerélményeket nyújtó elfoglaltságokat is biztosítsanak támogatottjaiknak (egyik nagyon szimpatikus kezdeményezésük például a Műhelyklub, amelynek keretében intézményeik használói - maguk is nehéz sorsú emberek - kerékpárokat, sporteszközöket, más használati eszközöket újítanak fel és juttatnak el elsősorban gyerekekhez).

A Menedékház Alapítvány intézményei és támogatási módozatai közül a sok kicsi a családok átmeneti otthonait fogja felkarolni. A két, összesen 80 fő részére átmenetileg elhelyezést nyújtó otthon az egész ország területéről fogad be rászoruló családokat és egyedülálló várandós anyákat, biztosítva, hogy a családok együtt maradhatnak, és szakemberek segítségével próbálnak megoldásokat találni helyzetükre. Külön figyelmet fordítanak az ellátott gyermekekre (akik jelenleg 51-en vannak), tanulmányaikra, gondozásukra, jogaik érvényesítésére. 

A sok kicsi keretében ismét elsődlegesen a gyerekek megfelelő étkeztetéséhez, ellátásához szeretnénk hozzájárulni, Mikulás- és karácsonyi csomaggal színesíteni életüket, szükség esetén gyógyászati segédeszközöket, gyógyszereket, tisztálkodási eszközöket is beszerezni nekik, a tőlünk már megszokott, számlákkal igazolt módon. 

A Salva Vita Alapítvány 1993-ban jött létre abból a célból, hogy hozzájáruljon az értelmi sérült emberek társadalmi esélyegyenlőségének megvalósulásához és egy sokszínű, befogadó társadalom felépítéséhez. 1996 óta szerepvállalásuk ezen a téren felerősödött azáltal, hogy értelmi sérültek munkába állását segítik elő, hogy saját egzisztenciát építhessenek fel maguknak, képességnek megfelelő munkát találjanak és önálló életet élhessenek. Elősegítik a munkába állás nehézségeinek legyőzését nem csak az ügyfeleik számára, hanem a munkáltatói oldalon is.

Nagy örömmel állunk oda ismét egy fontos, "szélmalomharc" jellegű tevékenység mellé. Ma Magyarországon az értelmi sérültek elfogadása sem egyszerű, rengeteg az előítélet, a tévképzet velük kapcsolatban, már integrált oktatásuk is komoly nehézségekbe ütközik, hát még a későbbi továbblépés a munkavállaláshoz. Ezt szeretnénk kicsit elősegíteni a támogatási összegből beszerzett tárgyadományainkkal; az alapítvány elsősorban az értelmi sérült támogatottjaik felméréséhez szükséges szakanyagokat, autista ügyfeleik munkába állását segítő vizuális kártyák készítéséhez szükséges eszközöket kért. Ezen túlmenően már három Dolgozók Klubját működtetnek a már munkába állt és még munkakereső ügyfeleik számára, ahol tapasztalatokat cserélhetnek, beszélgethetnek, programokat szervezhetnek, megoszthatják egymással élményeiket - ide bútorokra lenne szükség.

Reméljük, hogy a Salva Vita Alapítvány támogatása kapcsán kicsit felhívjuk a figyelmet erre a problémakörre, hogy támogatóink lássák, lehet eredményeket elérni ezen a területen is. Szeretnénk mi is hozzájárulni szerény eszközeinkkel ahhoz, hogy befogadóbbá váljék országunk, és legyen természetes az, hogy az értelmi sérültek is hozzáadnak egy szép színt a társadalom palettájához.

Hol kezdjük? Hol lehet elkezdeni leírni a nyomort?

Hogy heten alszanak egy ágyban?
Hogy öt kicsinek egyetlen zacskó keksz a vasárnapi ebéd?
Hogy nincs áram hetekig, sötétben él egy család?
Hogy nincs fűtés?
Hogy nincs születésnap?
Hogy nincsenek családi fényképek?
Hogy négy gyerek egy hónapig nem járhat iskolába a visszatérő fejtetű miatt?
Hogy ha nagy vágyukról kell rajzolni, megkérdezik: ennivalót lehet-e?

„Már nem lep meg, ha kisgyerekek nem tudják, hogyan kell megenni a narancsot, értetlenül forgatják a májkrém dobozát, mert nem ismerik, vagy úgy, ahogy van, töményen, megisznak egy üveg citromlevet. Elfogadom, hogy azonnal, amint megkapják, egészben betömik az öt tábla csokit, amit viszek. Még sehol nem láttam, hogy elraktak volna belőle későbbre. Vagy annak, aki épp nincs otthon.

Mert enni akkor kell, amikor van mit. És gyorsan.”

Talán jobb, ha nem próbálkozunk a megfogalmazással. Van, aki ezt megteszi helyettünk. A fenti idézet L. Ritók Nóra Nyomor széle című blogjából származik, amely oldalon a Berettyóújfalun élő grafikus-tanárnő, önkéntes szociális munkás írja le rendszeresen mindennapos tapasztalatait a minőségi életre teljesen esélytelen, mélyszegénységben élő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű Hajdú-Bihar megyei családokról. Tíz éve igyekszik sorsukon javítani, segíteni. Olvashatunk itt a küzdelmekről, amiket értük folytat hivatalokkal, szervezetekkel, szolgáltatókkal, kollégákkal, uzsorásokkal, néha éppen saját magukkal. Nóra változtatni akar a szemléleten, integrálni szeretni, esélyt akar teremteni, gyerekeket és felnőtteket próbál megmenteni, ügyet intéz, Igazgyöngy Alapítványával alapfokú művészeti oktatás és tehetséggondozás segítségével motivál, fejleszt, küzd, reményt igyekszik adni kis csapatával együtt. Nincs könnyű dolga, a lehetetlen mezsgyéjén mozog.

Szeretnénk segíteni nekik a szélmalomharcban. 

Az idei sok kicsivel próbálunk egy pici ünnepet teremteni ezeknek a családoknak, hogy jusson a gyerekeknek ennivaló a nemlétező karácsonyi asztalra. Próbálunk azokról a nagyobbakról is gondoskodni, akiknek nem telik az iskolai étkezési hozzájárulás kifizetésére, hogy legalább naponta egyszer tudjanak enni jövőre. Próbáljuk tetűirtó beszerzésével biztosítani, hogy eljuthassanak az óvodába, iskolába a kicsik, hogy meglegyen a napi egy biztos adag meleg ételük. A beszerzésekről a számlákat közzétesszük majd oldalunkon, hogy pontosan követhető legyen, mire fordítjuk a támogatást.

Mert a gyerek az gyerek, akárhol él, akármilyen származású, akármi lesz belőle.
Enni kell neki adni.
Esélyt kell neki adni.
Nem szabad feladni őket.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány 1993 óta segítik a rászoruló gyermekek étkeztetését, általában oktatási intézményeken, önkormányzatokon, gyermekotthonokon keresztül juttatja el támogatásait hozzájuk. A 2009-es sok kicsi akció egybecsengett egy új, Fej a fejjel elnevezésű kísérleti program beindításának tervével, amely során egyéni támogatásokat juttattak el igencsak rászoruló, kisgyermekes családoknak közvetlenül.

 A sok kicsi akció során összegyűlt 1.840.000 Ft-ból hat rászoruló család kapott támogatást a következő módon: egy éven keresztül minden hónapban 25.000 Ft juttatást kaptak, amiből számlával igazoltan alapvető élelmiszereket kellett vásárolniuk. A családok beszámolókat készítettek sorsuk alakulásáról, és a számlákat, igazoló dokumentumokat és minden egyéb információt a GYEA összegyűjtötte a Fel a fejjel blogon , így a támogatók ellenőrizni tudják, hova kerül a pénzük, és miként használják fel azokat. A hat, a GYEA által az önkormányzatokon, gyermekvédelmi szerveken stb. keresztül leellenőrzött, valóban rászoruló családról a következőket lehet tudni, ügyelve személyiségi jogaikra:

a) egyedülálló, alacsony fizetésű anyuka és óvodáskorú kisfia, akiknek hó végén gyakran ételre is alig jut pénzük;
b) ötgyermekes család, egyik szülő beteg, munkaképtelen, nagyon rossz anyagi helyzetben élnek;
c) egyedülálló, három gyermeket nevelő, minimálbérért dolgozó, kisvárosban élő anyuka, az egyik gyermek súlyos beteg;
d) kétgyermekes, kisvárosban élő család, egyik szülő munkanélküli, nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek, élelemre is nehezen jut;
e) egy pici gyerekkel egy faluban élő család, alkalmi munkákból tudják keservesen fenntartani magukat;
f) három árva unokáját és egy dédunokáját egyedül, nehéz körülmények között nevelő, beteg, nyugdíjas nagymama.

Nekik egy évig könnyebb lett az életük, mind a tizenhat érintett gyermek és a felnőtt családtagok minden hónapban biztosan ételhez jutottak, hála a sok kicsi akció során összegyűjtött támogatásoknak.